A műanyag csomagolóanyagok ellátási lánca erősen függ a globális energiapiacoktól, ami azt jelenti, hogy a gyártóknak szorosan figyelemmel kell kísérniük a nyersanyagárakat, hogy előre jelezzék termelési költségeiket. A legtöbb műanyag elsődleges építőkövei petrolkémiai anyagokból származnak, különösen a benzinből, amely a kőolaj-finomítás mellékterméke. Amikor a geopolitikai feszültségek vagy az ellátási lánc zavarai a kőolaj árának megugrását okozzák, a műanyaggyártás nyersanyagára szinte azonnal megnő. A gyártók ezután azzal a nehéz döntéssel szembesülnek, hogy felvállalják-e ezeket a többletköltségeket, amelyek csökkentik a haszonkulcsukat, vagy áthárítják a költségeket a fogyasztókra. Például egy szabványos PE cipzáras zacskó előállítási költsége jelentősen ingadozhat az olaj heti hordós árától függően, ami arra kényszeríti a gyárakat, hogy folyamatosan módosítsák nagykereskedelmi árstruktúrájukat.
A kiszámíthatatlan áremelkedések mérséklése érdekében sok előrelátó{0}}csomagolócég alternatív nyersanyagokba és jobb gyártási hatékonyságba fektet be. Egyes gyárak az újrahasznosított gyantákra helyezik a hangsúlyt, és utó-fogyasztói vagy óceáni-újrahasznosított anyagokat használnak fel, hogy csökkentsék a szűz petrolkémiai anyagoktól való függőségüket. Míg az újrahasznosított tartalom beépítése speciális tisztítási és keményítési eljárásokat igényel a minőség megőrzése érdekében, az olajpiactól független, stabilabb ármodellt hoz létre. Azoknak a vásárlóknak, akik nagy tömegben szeretnének megbízható PE cipzáras táskát beszerezni, nyílt kommunikációt kell fenntartaniuk beszállítóikkal az anyagok eredetét és az árstabilitást illetően. A globális olajtrendek és a mindennapi csomagolási költségek közötti szoros kapcsolat megértése lehetővé teszi a beszerzési menedzserek számára, hogy jobban időzítsék tömeges megrendeléseiket, és kedvezőbb szerződéseket köthessenek a piaci esések során.